Na hát, úgy döntöttem ez lesz a legmegfelelőbb megoldás egy időre, hogy tartsam a kontaktust a külvilággal, mivel valszeg ritkábban fogtok látni és ez egy egyellőre "így van (lesz) jól" :) mert nekem most elsősorban a családommal kell foglalkoznom, hiszem ők a legfontosabbak. (L)
Tudom sokakat érzékenyen érint már most és még többeket még érzkenyenyebben fog érinteni a jövőben az, hogy:
Nem szeretném ha a közvetlen családtagokon kívül a kórházban való tartózkodásom alatt bárki is meglátogatna!
Azt sem szeretném, ha miután hazajövünk rögtön ránk nyitnátok az ajtót. Vagyis, jó lenne ha, csak akkor jönnétek ha hívunk! (ezt azért így mondom, 1. mert ugye eddig bármikor becsengethettetek, meglátogathattatok, de most nyugalomra lesz szükségünk... 2. nagyon rossz érzés (nekem is) ha kérdezitek, hogy jöhettek-e és nekem nemet kell mondanom, pedig elején még azt kell...)
Tudom ez most keményen és igazságtalanul hangzik, de a legeslegjobb barátnőimre is vonatkozik, MINDENKIRE... Ez nem azt jelenti, hogy nem akarom, hogy részesei legyetek a boldogságomnak, vagy már ne szeretnélek titeket ugyanazzal a lángoló, tüzes szeretettel, mint épp most vagy eddig bármikor.
Csak az első pár hónapban még nagyon érzékeny és sérülékeny a kis csöppség. Tudom, hogy vigyáznátok és nem tennétek benne kárt, de meglesz ő egy 2 hónap múlva is, sőt nagyobb lesz, hogy jobban láthassátok! :P
Gondoljatok csak bele, 9 hónapig egy kis sötét burokban élt elzárva minden éles behatástól, jó volt ott neki, mókázott és aludt, nem volt gondja holmi evéssel, fürdéssel, stb. Szeretnénk Petivel, ha elöször megszokna minket, az illatunkat, az arcunkat, az érintésünket. És majd ha ezen túlvan akkor jöhetnek azok az emberek akiket mi nagyon szeretünk, azaz Ti. Persze előbb-utóbb elmerészkedünk egy-egy sétára itt a környéken és akkor majd elkísérhettek :)
De kérnénk titeket h legyetek türelemmel és ne sértődjetek meg... Annyit lesztek még velünk... Különbenis, minnél nagyobb lesz annál "érdekesebb", gondolok itt arra ha már tudja tartani a fejét, megfordul, stb. Pláne amikor megtanul járni... akkor majd nagy szükség lesz a segítségetekre, mert ki tudja h milyen kis fürge lesz - és mi mennyire leszünk kifáradva :P -
Addig is míg, szólunk Nektek, hogy ideje lenne meglátogatni minket, ide írok, hogy mi újság velünk. Lehet h nem leszek mindig naprakész, de igyekszem az lenni :P
Képeket természetesen majd teszünk fel a kis büszkeségünkről, ha meglesz, ide is iwiwre is sőt sztem majd Mesit is megkereshetitek egy jó nagy adag reményben :)
Ha megszületik Babó (akiről még mindig nincs infonk, hogy fiú-e vagy kisleány, de azt tudjuk, hogy múlt héten kb 2800 gr-ot nyomott) sms/email/iwiwes levél zápor fog rátok zúdulni :) Ne féljetek, tudni fogtok róla! :)
Most magamról egy picit: Jól vagyok, már nagyon várom a Kisaranyost, néha fájdogál a hasam, de ez teljesen normális, sőt jó jel. Péntekre vagyok kiírva szülni, de az is lehet h túllépem a meghatározott dátumot, de ez szokott így lenni. 2 hetet lehet max ráhúzni a dolgokra :)
Puszi, Enci és ...? :D
